A gyászról, a "gyász munkáról" és a gyász feldolgozásáról

" Először is nagyon fontosnak tartom, hogy tisztázd magadban, hogy a halottadat sajnálod-e (úgy hiszed, hogy halálával sok boldogságtól megfosztódott) vagy magadat (üres lett az életed, most már senki sem fog tudni úgy szeretni, mint ő, …), és ezt a két problémát külön kezeld.

Az általad gyászolt személy sajnálatának feldolgozásához a következő két videót (Dobronay László tévés rendező-operatőr beszámolója halálközeli élményéről), és egy, ugyancsak ővele történt 20 perces interjút ajánlom a figyelmedbe:

Csillogás 2/1

Csillogás 2/2

A hanganyag linkje pedig: dobronay-interjú (ezt az mp3-t az www.agykontroll.hu oldalon találtam).

Hasonló tapasztalatok százait dolgozták már fel kutatók, a leghíresebb könyv ezekről Raymond A. Moody: Élet az élet után c. könyve (itt olvashatsz róla egy összefoglalót: http://www.lelkititkaink.hu/elet_halal_utan.html), és a youtube-on is sok hasonlót találhatsz. Amiért mégis Dobronay László beszámolóját emeltem ki, az az, hogy ő operatőr mivoltából fakadóan egy vizuálisan képzett és gyakorlott ember, és ezért rendkívül plasztikusan meg tudja fogalmazni, amit tapasztalt.

Saját magad sajnálatának feldolgozásához, ha friss az emlék, először is azt javaslom, hogy a bánatodat ne fojtsd el. Legjobb, ha elvonulva, akár többször is kisírod magad – addig, amíg már nem tudsz többet sírni, amíg ,,elfáradsz” a negatív érzelemben.
Kitűzhetsz magadnak egy néhány hónapos gyászidőt is, amíg valamilyen külső (öltözködéseddel, vagy bizonyos szórakozásaidtól való tartózkodással) vagy belső ,,böjtöt” tartasz, vagy bizonyos rendszerességgel egy meghatározott időt a rá emlékezéssel töltesz. Ebben segít a következő írás:

http://www.lelekapolas.hu/ajandekok/Ajandek_szeretteink_halal_feldolg_sorozat.pdf

 

A következő írást elsősorban az elengedés 3 módjának leírása miatt ajánlom figyelmedbe:
http://www.lelkititkaink.hu/engedd_el.html

(nem ismerem ennek a honlapnak a csapatát, ezért ez a link nem ajánlás hozzájuk, csupán értékesnek találtam az írásaikat a gyászról: görgesd az oldalt a tréning-ajánlójuk alá is!)

Ezen a linken pedig egy ingyenes gyász-feldolgozó csoportot találsz, amelyikhez csatlakozni tudsz, ha fontosnak érzed a magad számára ezt a fajta támogatást is:
http://lelekhajotemetkezes.hu/lelekhajo-kegyeleti-klub/

 

Jó ideig eltarthat, mire úgy tudsz majd halottadra gondolni, hogy nem kerít hatalmába negatív érzelem.

Hálát fogsz érezni, hogy egyáltalán része volt az életednek, és annyi-amennyi gyönyörűséget éltetek meg együtt – mert hiszen megtörténhetett volna az is, hogy egyáltalán nem találkoztok ebben az életedben …

Bizalom lesz a szívedben, hogy megvolt az oka rá, hogy olyan-amilyen hosszúra tervezte ezt az életét.

Bizalom , hogy mindkettőtök Bölcs Belső Énje tudta, hogy itteni, földi boldogságodnak nem állhat útjába a tény, hogy ő mostantól odaát van. (Sőt, talán segíti is azt!)

Belső békét, megnyugvást fogsz érezni, hogy mindennek megvan a maga, földi ésszel fel nem fogható, szeretetteli oka.

Halála jobban ráirányítja a figyelmedet arra, hogy nagyon szeresd önmagadat, hogy a hiányérzeted ne abból fakadjon, hogy nincs kitől (elég) szeretetet kapnod.

Ha nem friss az emlék, akkor halottak napján, de bármikor máskor is, azzal segítesz magadnak és halottadnak is (hogy mindkettőtöknek béke legyen a lelkében), ha szeretetteli gondolatokat küldesz feléje:
- megbocsátasz neki (nem neheztelek, szeretlek, bármi történt köztünk – tudom, hogy ahol most vagy, látod, ha bánatot okoztál nekem, és sajnálod),
- elfogadod megbocsátását (tudom, hogy te is szeretsz, nem neheztelsz, bármi történt köztünk, hiszen ahol most vagy, csak a színtiszta szeretet, megértés létezik – köszönöm),
- kifejezed háládat az együtt töltött időért (köszönöm a sok örömet – és ha nem is volt minden felhőtlen, de mindketten sokat tanultunk belőle),
- ha hiszel az (őr)angyalokban, rájuk bízod őt és magadat is (kérlek segítsétek őt és engem is a további tapasztalásainkban, hogy a szeretet éljen bennünk)."

forrás: bosegmindenteren.hu